Nagyon régen írtam már naplót. Az utolsó bejegyzésem 2026.03.27-én volt, és azóta elég sok minden történt. A legfontosabb talán az, hogy rájöttem: a kalóriadeficit, amit addig csináltam, egyszerűen túl sok volt.
A húsvéti hosszú hétvége alatt jött el az a pont, amikor már nem tudtam elmenni mellette. Az alvásom teljesen felborult. 4–5 órákat aludtam, az ágy konkrétan kivetett magából. Közben próbáltam a nikotint is elhagyni, és ott éreztem meg igazán, hogy a testem küzd.
Fejben lehet azt mondani, hogy bírom. De a test nem hazudik. És nálam most már egyértelmű volt: vissza kell vennem.
Nem volt bűntudat – és ez sokat számít

Amikor visszavettem a deficitből, nem éreztem bűntudatot. Inkább megkönnyebbülést. Végre újra tudok aludni. Ez sokkal többet számít, mint az, hogy papíron mennyi a heti mínusz.
Volt két napom, amikor pluszban zártam. Ez most nem tudatos „elengedem” volt, hanem inkább kontrollvesztés. Többet kívántam, ettem is. De nem ostoroztam magam miatta.
Tudtam, hogy ezt én csinálom. Tudtam, hogy ha így eszem, plusz lesz. És ennek tudatában ettem. Ez egy fontos különbség.
Helyben futás – végre egy mozgás, ami működik
Bevezettem a mindennapjaimba a helyben futást, és ez az egyik legjobb döntésem volt.
A sima futás nálam a gerincferdülés miatt nem működik jól. Gyorsan megfájdul a lábam és a hátam. A helyben futás viszont teljesen más. Kíméli a testem, közben mégis érzem, hogy dolgozom.
Simán letolok 20 percet úgy, hogy közben YouTube-ot nézek. És ami a legdurvább: jól esik csinálni.
A végén konkrétan mintha egy boldogság bomba találna el. Jobb kedvem lesz, nyugodtabb vagyok, elégedett vagyok. Ez az érzés brutál motiváló.
Ha érdekelnek az ilyen témák, és kíváncsi vagy, hogyan haladok a naplómban, kövess Facebookon – Tudatos Mindennapok
Érezhető fejlődés – nem csak fejben

Az egyik legnagyobb változás a légzésemnél jött. Régen pár perc után kapkodtam a levegőt, fájt a tüdőm. Most már simán végigcsinálom.
A pulzusom is sokat javult. Ugyanaz a terhelés régen 155 volt, most már 145 körül van. Ez hatalmas különbség.
Volt egy konkrét pillanat is, amikor tudtam, hogy ez működik. Az első próbáknál 5 perc után nemhogy elfáradtam volna, hanem még jobban beindultam. Ott kattant át valami.
Nikotin, alvás és a realitás
Megpróbáltam letenni a nikotin párnát, de most még nem ment. Az az idegfeszítő megvonási érzés túl sok volt együtt a nagy deficittel és az alváshiánnyal.
Őszintén: most ez a kisebb rossz. Az idegrendszerem így is a határon volt. Majd ha elérem a célsúlyt, újra nekifutok.
Érdekes módon az alváshiány napközben nem ütött meg annyira. Működtem, maximum délután lettem kicsit fáradt. Egy séta viszont mindig helyre tett.
Madrid és az elengedés
Egy hét múlva megyek Madridba pár napra, és ezt már előre eldöntöttem: ott nem fogok kalóriát számolni.
Nem akarok kontrollvesztésbe átmenni, de nem is akarok egy étteremben a legalacsonyabb kalóriás kaját keresni. Ez most feltöltődés és élmény lesz.
A legnagyobb változás: újra jó mozogni
Talán ez az egésznek a lényege.
Régen ha 30 métert futottam a busz után, már kapkodtam a levegőt, fájt a tüdőm, a nyelvem lógott. Most meg az erdőben felfelé menet simán megyek, tempósan, mindenféle rossz érzés nélkül.
Újra öröm mozogni.
És jelenleg erre vagyok a legbüszkébb.
Ez az egész most 1 hónapja és 3 napja tart. És kezdem azt érezni, hogy ez már nem csak egy próbálkozás.
Ez kezd életmód lenni.
Ezeket olvastad már?
Puffasztott rizs kalória – nem diétás, csak annak tűnik
Fahéj hatása – mit mond a tudomány valójában?
Kontroll: a diétában a legfontosabb elem
Ez az út rólunk szól. Ha jól jönne egy támogató közeg, ahol nem kell egyedül végigmenned rajta, csatlakozz a Facebook csoporthoz:
Tudatos Mindennapok – Fogyás és életmód közösség