Vegán

Ennek az irománynak nem az a célja, hogy megismertessen a vegán életmóddal, arról gondoskodik kismillió más cikk az interneten, mondjuk ez itt. Inkább saját tapasztalataimról szeretnék beszélni és megosztanám a témával kapcsolatos gondolataimat. Ezek sokszor egyeznek a klasszikus vegán gondolkodásmóddal, de itt-ott talán eltérnek attól.

Hangsúlyozom: a véleményeimről van szó. A saját igazamat élem, és ha nem értesz egyet velem, nem kell rögtön méregbe gurulni és a billentyűzetnek esni. Más véleményen lenni a dolgokról jó. Olyan egyhangú lenne a világ izgalmas, *kulturált* viták nélkül, nem😎?

Vegán

Mielőtt belevágnánk, egyvalamit azért mégis tisztáznom kell. Nagyrészt az étel dilemmájáról fogok beszélni, de a vegán életmód nem merül ki a táplálkozásban. A veganizmus célja az, hogy a lehető legkevesebb szenvedést okozzuk kedves állattársainknak. Nyilvánvaló lépés a növényi étrendre váltás, önmagában ez viszont még nem vegán.

Sokan például egészségügyi megfontolásból mondanak nemet a tojásra, a tejtermékekre vagy a húsra, viszont lehetséges, hogy ugyanúgy hordanak bőrcipőt vagy járnak cirkuszba, ahol tigriseket hajtanak át lángoló gyűrűkön és idomított medvék táncolnak a nevetgélő közönség előtt.

 

A modern világ rabszolgája – Photo by Изображения пользователя Alexander on Canva

Aztán vannak olyan emberek, akik a környezetvédelem miatt tesznek le az állati termékekről. Az állattenyésztéshez ugyebár rengeteg víz szükséges, rengeteg energia, rengeteg földterület. Ezeket mind-mind lehetne másra is fordítani, például erdőket és őshonos állatokat visszatelepíteni. Akik a 🌍bolygó védelméből🌎 akarják kivenni a részüket, sokszor a növényi étrend mellett teszik le a voksukat.

A két példa abban hasonlít egymáshoz, hogy a legnyomósabb indok az étrend megváltoztatására nem az elkötelezettség az állatok iránt. Ez talán azt vonja maga után, hogy néha-néha belefér egy tojásrántotta, egy úszás fogságban tengődő delfinekkel, esetleg egy selyemből szőtt ruhadarab.

A lényeg az, hogy aki az állatok miatt vágott bele a dologba, nem elégszik meg a mértékletességgel. Hadd mondjak egy hasonlatot. Tegyük fel, hogy elítéled a rabszolgamunkát, főként akkor, ha ez gyerekek kihasználásával történik. Beleférne ebben az esetben az, ha mondjuk az otthon betárazott kakaópor javarésze becsületes helyről származna, a maradék viszont olyan helyről, ahol öt-tíz éves, éhbérért dolgozó gyerekek sínylődnek napi tíz-tizenkét órában?

Ami szerintem fontos, az az, hogy bármilyen okból kifolyólag dönt valaki a növényi étrend mellett, végső soron nem számít, mert ha megfelelően kivitelezett (erről majd másik cikkekben), jót tesz vele állatnak is, egészségnek is, bolygónak is.

Én

Az őszintét megvallva nem rajongok a ‘vegán’ szóért. Sok ember védekező, talán egyenesen ellenséges üzemmódba kapcsol a hallatán. Ez érthető, tudnak ám negatív benyomást kelteni a hírhedt vegánok🙄 Ha esetleg akad az olvasók között olyan ember, aki találkozott már hasonló esettel, lehet, megéri félretennie az előítéleteket erre a néhány percre. Rosszul nem járhat.

Régebben, tehát egy-két évvel ezelőtt még előszeretettel használtam a ’vegán’ szót. Egy kicsit túlzásba is vittem – a sztereotípiához illően csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy feldobhassam: igen, én bizony vegán vagyok. Kínos. Az irónia ráadásul az az egészben, hogy ebben az időszakban sokszor esett meg az, hogy elcsábultam a “régi élet” nagy kedvenceinek, a tonhalas pizzának, a sajtos-jalapeños csigának, ilyesmiknek. Egyáltalán nem volt könnyű a váltás, irigyeltem azokat az embereket, akiknek egyik napról a másikra sikerült.

Azóta sokat fejlődtem. Nem tagadom, még mindig tetszik a pizzériák és a hamburgeres bódék körül terjengő illat, hiszen ilyen ételeken nőttem fel, mindig is ez volt a megszokott és a természetes. Mondhatnám úgy is, hogy ez lett belém nevelve. Viszont a tapasztalatok, amiket az utamon szerzek, átformálják a világról alkotott képemet, és mindig egy picit tisztábban látom a helyzetet. A lényeg az, hogy a neveltetés, amit kapunk, nem feltétlen az idézőjeles helyes út. Tanulunk sok hasznosat, de vannak olyan dolgok, amik valamikor valamilyen célt szolgáltak, de ideje őket elengedni.

Lépés egyről a kettőre

A fent említett dologra az életemből példaként mindenképpen az állati termékeket hoznám fel. Hú, de nehéz is volt! Rengetegszer beleestem egy elég nagy hibába: elkezdtem gondolkodni azon, hogy úristen, nekem az életem végéig ezt kell majd csinálnom, és soha többé nem ehetek kolbászt és sajtot? Még tésztát sem?? (Merthogy nem tudtam, hogy amúgy létezik például olyan, hogy durum tészta, ami 🥚tojás nélkül🥚 készül. Bár egy profi érzi a különbséget, én meg nem tudnám mondani, melyik melyik.)

Az előbb említett dilemmát (mármint nem a durum tésztáét) többféleképpen el lehet simítani. Először is, senki sem mondja azt, hogy kell. Ez eszméletlenül fontos!! Helyesbítek: mindig lesznek olyanok, akik szövegelnek, okoskodnak majd, talán épp a vegán munkatárs, aki folyton azt hangoztatja, hogy a hús gyilkosság, és hogy mivel nem vagy boci, ne idd az anyatejét. Viszont lényegében az életed fölött csakis neked van irányításod, szóval mondhat akárki akármit, csináld azt, amit jónak gondolsz. Mindössze azt ajánlott észben tartani, hogy minden egyes cselekedetnek következményei vannak, és ilyen vagy olyan formában hatással vannak másokra, legyen az ember vagy állat.

Másodszor. Én csakis ebben a pillanatban hiszek. A gondolat, hogy egész életemben csinálnom kell valamit, szorongással tölt el, de előbb vagy utóbb mindig eszembe jut, hogy csakis ez a pillanat létezik. Csak most. Bölcsesség vagy önámítás? Rád hagyom a döntést. A lényeg itt az lenne, hogy mindig csak ez az egy étel van a tányéron, és ha ez így van (márpedig így van!), miért is ne hagynám békén az állatokat ez egyszer és készítenék finomságokat növényi alapanyagokból?

Még egy dolgot fűznék hozzá ehhez. Bár nem vagyok hívő, a Bibliában zseniális dolgokat lehet találni. Az egyik kedvencem: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? […] Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

Miért vegán?

Több tényező miatt döntöttem a vegán életmód mellett. Egyrészről megérint az a rettentő sok szenvedés, amiken az állatok keresztülmennek azért, hogy mindenféle módon eleget tegyenek az akaratunknak, kívánságainknak. Megszakad a szívem, mert a bocikat elszakítják az anyjuktól azért, hogy elvehessük a tejüket. Megszakad a szívem, mert laboratóriumokban nyulak vakulnak meg azért, mert krémeket és cseppeket tesztelnek rajtuk, hogy aztán valaki bekenhesse magát, hogy fiatalos és gyönyörű legyen, holott az igazi szépség nem a külsőben, hanem a tettekben mutatkozik meg.

Ha embertársainknak nem, az állatoknak miért kívánnánk ilyet? – Photo by Maria Badaeva on Canva

Oké. Talán hidegen hagynak ezek a dolgok, de mi a helyzet az élet és a döntés tiszteletével? 🍁Költői kérdés: ha valaki nem tiszteli egy másik élőlény döntését – azaz azt, hogy élni akar –, hogy várhatja el, hogy az ő döntései tiszteletben tartassanak?🍁 Hogy is van? Élni és élni hagyni, ezt az emberek előszeretettel hangoztatják, ha a döntéseik megkérdőjelezéséről van szó.

Egyetlen dologban különbözünk a többi állattól: mi, emberek képesek vagyunk racionálisan gondolkodni. Ha ezt leszámítjuk, ugyanolyanok vagyunk, mint ők: törékeny, érző lények, akik élni szeretnének. Akik mind-mind egyedi személyiséggel rendelkeznek. Akik szeretik, ha szeretetet kapnak. Akiknek fáj az, ha rosszul bánnak velük. Úgy gondolom, ugyanannyi joguk van az élethez és a szabadsághoz, mint nekünk.

És itt jön a képbe a szabad emberi akarat. A döntés a mi kezünkben van. Dönthetünk úgy, hogy kihasználjuk állattársaink gyengeségeit és védtelenségét. Dönthetünk úgy, hogy fájdalmat okozunk nekik egy múló élvezetért cserébe. Dönthetünk viszont úgy is, hogy tiszteletben tartjuk élni akarásukat, és kíméletesek maradunk velük szemben. Az én filozófiám szerint az ilyen jellegű döntések, áldozatok nem csak mások javát szolgálják – segítségükkel mi is fejlődünk.

Egy békésebb világ

Mit jelent nekünk a könyörületesség az állatokkal szemben? Miért olyan nagy áldozat ez? Ha valaki a vegán életmód mellett dönt (nézzenek oda, csak itt van már megint ez a szó), hátat fordít a hagyományoknak. Feladja a megszokottat a változásért cserébe. Áldozatok nélkül, azaz az önzőség útján maradva szerintem nem érhetünk el igazi változást, nem teremthetünk békés világot.

Gandhi azt mondta, „az erőszak a villával kezdődik”. A két kezünket összekulcsolva imádkozunk egy békésebb világért, aztán elfogyasztjuk azt az ételt, amiért valaki nem is olyan régen a saját szenvedésével, a saját vérével fizetett. Nem is, a saját vérét fizettették vele. Szerintem nem létezhet béke addig, amíg évente sok-sok milliárd és trillió állat életét oltjuk ki azért, mert finomak. „Mert hát ezt csináljuk sok-sok emberöltő óta.”

Egy békésebb világban az emberek az empátiát nem csak embertársaikra terjesztik ki, hanem a 🌳természet egészére🌳. Hiszen a természet része vagyunk, ha gondoskodik rólunk, mi miért ne viszonoznánk? Ha egy pókot látunk, talán megijedünk és agyoncsapjuk, és eszünkbe sem jut, hogy az a pók sokkalta jobban félt tőlünk, mint mi tőle. Megáll a forgalom, mosolyogva nézzük, amint a kiskacsák átkelnek az úttesten, vigyázzunk, nehogy megsérüljenek, és az állatkínzás, a gyilkosság szóra felháborodunk és elkeseredünk, de ez nem áll annak az útjába, hogy folytassuk ugyanazt, amit eddig csináltunk.

De attól, hogy valami van valahogy, nem azt jelenti, hogy nem lehet változtatni. Tényleg évek százezrei óta mészárolunk le más élőlényeket. Valóban ezzel a felfogással neveltek minket a szülők és őket a nagyszülők. Viszont a hatalmas különbség a generációk közt az, hogy míg nekik szükségük volt erre, nekünk már nincs. Nagyapám malacokat tartott, nyulakat, csirkéket, és igen, ha eljött az ideje, elvágta a torkukat, hogy a család ehessen. Mert szükség volt rá. Viszont te és én dönthetünk máshogy. És a váltás nehéz. Egy olyan eszméletlenül mélyre beágyazódott dolog megkérdőjelezése, mint viszonyunk az állatokkal, nagyon nehéz.

De a változás elkezdődött. A veganizmus nem csupán egy „trend”, ami olyan sebesen tűnik el, amilyen gyorsan jött. Aki elkezdi, aki igazán elkezdi, abban minden egyes nappal erősebb lesz az elhatározás.

Ne feledjük: egy békés világ mindig az egyénnel, az egyénben kezdődik. Nem várhatunk másra, hogy majd ha ő békét teremt, én is békés leszek, és az is fontos, hogy a béke csak akkor igazi béke, ha nem(csak) a saját érdekeinket tartjuk szem előtt, hanem az egész érdekeit is.

Változás

Mint mondtam, én is megszenvedtem a dologgal. Viszont most már ezerte könnyebb, és így én is könnyedebb vagyok. Sokkal jobban értékelem a növények ízét és gyógyító erejét, és a szenvedés, amit látok, megerősít a hitemben. Mindig csak egy kicsit, szépen fokozatosan.

És a fő tanácsom talán ez lenne. Nem éri meg siettetni magadat. A változás szerintem akkor igazán mély, ha apránként van beépítve a mindennapokba. Ha belevágsz a közepébe, talán úgy jársz, mint én. Nagyon akartam, nagyon küzdöttem, megterhelő változtatásokat iktattam be az életembe. De a bölcs mondás szerint nagy akarásnak nyögés a vége. Nem tett jót a lelki egészségemnek a hirtelen váltás. Az, hogy az egész nap sóvárgással teljen el, nem jó.

Tartsd szem előtt, amit korábban említettem. Egyszerre csak egy étkezés. Ha evés közben nem azon agyalsz, hogy mi lesz a következő ebéd, és nem a melletted ülő ember hústálját sasolod, hanem beleéléssel, élvezettel fogyasztod el a tányéron lévő dolgokat, talán rájössz, hogy nem is olyan rossz ez az étel.

Új életmód, új ízek – Photo by Caroline Green on Unsplash

A tökély problémája

A másik tippem: valamilyen úton-módon békülj meg azzal, hogy semmi sem tökéletes. Egyik nagy hibám az, hogy perfekcionista módon akarom csinálni a dolgokat. Veszélyes, mert hajlamos vagyok elveszni a részletekben, és ostorozom magam azért, amiért valamit nem „jól” csináltam.

Mennyire vagyunk magunkkal szigorúak? Mennyit vagyunk hajlandóak feláldozni? Ha mindenki annyit tenne, amennyit a szó szoros értelmében meg tud tenni, azaz a lehető legszigorúbb lenne önmagával, akkor nagy bajba kerülnénk, hiszen mindenkinek súlyos önsanyargatásra kéne kényszerítenie magát. Mert meg tudja tenni, tud ekkora áldozatot is hozni.

A tökéletességre való törekvés megmosolyogtatóan ironikus módon egészségtelen. Én személy szerint örülnék annak, ha látnám, hogy az emberek átértékelik a viszonyukat állattársainkkal (és a természet egészével!), de nem várhatom el. Lehet, hogy X úgy érzi, nem képes akkora áldozatokra, mint Y. Talán olyan áldozatokat hozok, amik egyeseknek már túl sok lenne, de mások engem is felülmúlnak.

A lényeg az, hogy nem éri meg a tökéletességet hajszolni. Az, hogy nálad belefér-e a méz, a kristálycukor (amit csontszénnel szűrnek meg, vagy mi, tehát nem vegán), a tojás nagymamád szabadon futkározó csirkéitől, vagy igazából akármi más, csakis te fogod eldönteni.

Egy utolsó jótanács

Ez még az előzőhöz kapcsolódik. Nagy okosságot olvastam egyszer az interneten. Jobb száz tökéletlen vegán, mint egy tökéletes, valahogy így szólt a mondat. És tényleg. Ha időről időre visszatérsz valamilyen régi szokáshoz, hát ez van. Én régebben nagyon sokszor „csaltam”, és változtatni csak akkor tudnék ezen, ha valamilyen trükk segítségével visszamehetnék a múltba.

Viszont a hibák mindig a tanulás, a fejlődés lehetőségét rejtik. Akárhányszor is csábultam el, evés után mindig rádöbbentem, hogy amúgy nem is esett annyira jól, hogy valakinek meg kellett hogy haljon érte. Nem egy és nem is két alkalom után, de végül tanultam a hibáimból.

Végszó

Mivel nincs olyan, hogy tökéletes, szerintem helyes döntés sem létezik. Mindig választhatnánk egy kicsit jobban, egy kicsit tudatosabban. Élhetnénk csak almán, mert ennek a gyümölcsnek van a legkisebb ökológiai lábnyoma, ehetnénk csak krumplit, mert a betakarításakor biztosan kevesebb rágcsáló hal meg, mint mondjuk a búza aratásakor. A többi vitaminról meg majd gondoskodnak a tabletták🤷. Mindig lesznek extrémebb, “tisztább” megoldások.

Ha nem is helyes döntés, egy jó irány azért létezik. A veganizmus sem lesz tökéletes sosem, de szerintem a hangsúly a szándékon van, és úgy látom, hogy a fennmaradás és a fejlődés érdekében előbb vagy utóbb meg kell tennünk ezt a lépést. Ha nem az én generációm, majd az azt követő, vagy az azt követő. A vegán életmód egy jó irány, mivel tudatos döntés: egészségtudatos, környezettudatos, állattudatos.

És hát, a tudatos út jó út.

 

 

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük